Miben segíthetünk?

30 éves lett a Pomázi Állatvédő és Állatsegítő Egyesület

30 éves lett a Pomázi Állatvédő és Állatsegítő Egyesület
2025. április 8.
Hihetetlen, de 30 évesek lettünk! Amikor ezt írom, nem a kutyamenhelyre vagy cicamenedékre gondolok, hanem az Egyesületre. A Pomázi Állatvédő és Állatsegítő Egyesületre, ami kezdetben, 1995-től panzióztatással és a tagok saját otthonában való állattartással működött.

Nehéz idők voltak, nagy előkészítő munka és fejlődés volt, amikor az Önkormányzattól 2000-ben megkaptuk a mostani menhely területét kutyaotthon létesítésére…rég volt, tán igaz sem volt…

Tehát ez a cikk most igazából nem a menhelyről és menedékről szól, hanem az Egyesületről, azaz az alapító tagokról, akiknek nagyon hálásak vagyunk, hogy a semmiből valamit létrehoztak. És szól még a mai tagságról is, akiknek az a dolga, hogy fejlesszék a régiek által létrehozott menhelyet, pomázi állatvédelmet és nem veszítve el erejüket, energiájukat, és pénzt, időt nem kímélve végezzék nap mint nap, január 1-től december 31-ig az életmentő, állatvédő tevékenységet. Tehát az emberekről szólnék, bár mivel kutyákat, macskákat mentünk – mégiscsak az állatok sorsáról beszélek. Hiszen jól tudjuk, hogy minden állat története rólunk, emberekről szól!

Az Egyesület életében 3 nagy fordulat történt a megalakulás után az elmúlt 30 évben: a kutyamenhely létesítése, a cicamenedék létesítése és 2024-ben a megnövekedett feladatok miatt a kutyamenhely üzemeltetésének átadása. A menhelyüzemeltetés ugyan más égisze alá került, de mi továbbra is végezzük a „szántóföldi munkát”, azaz chipet olvasunk az utcán és hazajuttatjuk a kutyákat, segítünk a (kutya és cica) gazdiknak az élelmezésben és állatorvosi költség átvállalásban, kutyák és cicák szállításában, gyógyszerek megvásárlásában. Fő feladatunknak tekintjük a pomázi utcákon található cicakolóniák felszámolását. Befogásuk után a cicákat ivartalanítjuk, ellátjuk, oltjuk és lehetőség szerint gazdát keresünk számukra. Facebook posztjainkból olvasható, hogy mivel foglalkozunk, de a valóságot, a mindennapokat nem lehet ott látni. Nem olvastok az árokparton töltött sok-sok óráról, a fára mászásról, egy állat betegségének végigkíséréséről, harcról az életért, a vasárnapi infúziókról (hála a lelkiismeretes orvosainknak!), bejelentésről cica elütésről, vagy ha chipet kell olvasni egy kutyában az utcán – ez azzal jár, hogy félrehúzod a tűzről a lábast, bepattansz az autóba, chipet olvasol, hazajuttatod a kutyát (vagy beviszed a menhelyre), majd hazamész és folytatod a főzést. Nem tudtok a heti 300 kg élelem szállításról, a félig agyonvert kutya sorsának intézéséről, egy kutya kimentésének folyamatáról, és még sorolhatnánk az olykor szívszorító küzdelmet. Nem olvashattok arról, hogy rászoruló gazdiknak viszünk naponta élelmet, orvosságot, orvoshoz szállítjuk az állataikat. Etetjük az utcán élő ivartalan állatokat is. Nincs húsvét, nincs karácsony, szilveszter. Sőt, én például 13 évig nem szilvesztereztem, mert éjfél után az utcán voltam, január 1-je reggelén pedig 8-tól a menhelyen dolgoztam egész nap. Ez a munka évi 365 napról szól. Ezt a feladatot csak kiegyensúlyozottan, jó fizikai és mentális állapotban lehet végezni, hiszen sok öröm, ugyanakkor bánat és stressz okozója. Saját érzelmekkel és akarattal bíró állatokkal kell foglalkozni türelmesen, kitartóan, szeretettel.

Sokszor elmondtam már, és leírtam több fórumon, hogy az állatmentés nehéz, embert próbáló feladat. Nagy felelősség szeretet és öröm – és sajnos időnként bánat – forrása egyszerre. Az önkéntesség jószolgálati, önzetlen és nehéz tevékenység. Diákoknak tapasztalatszerzést jelenthet és megtanít csapatban dolgozni. Pályakezdőket hozzászoktat a rendszerességhez, kitartáshoz, a munkával járó kötöttségekhez. Friss nyugdíjasok számára a hasznosság érzését adja. Ők (az egyesületi tagok, önkéntesek, aktivisták) az én hétköznapi hőseim. A mellettem dolgozó önkéntesek és fizetett alkalmazottak azt tanulhatták meg, hogy minden ügy, minden állat fontos és minden dolognak több oldala van. Állatvédőnek lenni azt jelenti, hogy mások érdekében felelősséggel eljárni, szolgálni, az állatok ügyeinek követéül szegődni.Ez a munka is olyan, mint a többi, igaz rá, hogy egyedül nem megy.

Továbbra is kell a segítség, hogy segíthessünk. És ez nem üres frázis, hiszen az SZJA 1%-ból élünk, magánszemélyek adományából, az önkormányzati támogatásból és időnként pályázati pénzből. Minden támogatásért hálásak vagyunk, mert az SZJA összege 4-6 hónap után elfogy. Muszáj kipótolnunk a 12 hónapnyi működéshez, a következő SZJA összeg beérkezéséig. Hálásan köszönjük minden állandó és időszakos támogatónknak, nélkületek nem tudnánk mindenre kiterjedően, lehetőség szerint minden hozzánk fordulónak segíteni, nem lennének hónapokig tartó ivartalanítási akcióink, állat szállításaink. A szállítás kapcsán el kell mondom, hogy éppen most adta meg magát a huszonéves autónk, úgy tűnik, hogy végleg tönkremegy. Vicces, hogy a szülinapunk előtt 10 nappal.

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a kutyamenhely üzemeltetésének átadása után drámaian megfogyatkozott a támogatóink száma és a támogatási összegek is, mert sok ember a kutyákat preferálja a macskák ellenében. Akik továbbra is szimpatizálnak velünk, valamint a munkánkkal – és szívesen támogatnák azt anyagi segítséget nyújtva (autó vásárláshoz, mentéshez, az ellátási munkákhoz), azoknak hálásan köszönjük! Számunkra életmentő szülinapi ajándék, ha akár csak egy csoki árát elutalják nekünk, hiszen „sok kicsi sokra megy”!
Köszönünk mindent és kívánunk magunknak még 30 évet a köz szolgálatában!

 

Bankszámlaszámunk: 11705008-20441069. Jelige: szülinap.
Pomázi Állatvédő és Állatsegítő Egyesület

Hírek []
Események []
Dokumentumok []
Aloldalak []